Abiblog

  Sok fájdalmas kép él kitörölhetetlenül elmém albumában, de van néhány biztató emlék is, amit az ember kincsként őriz, és rutinosan veszi elő a legnagyobb reménytelenségben: Valaki tíz éve átölelt, és azt mondja: “Legyél nagyon boldog”.  Egy olyan személyt idézek meg, aki az elmúlt tíz évben újra és újra erőt adott, aki példakép, aki tökéletlenségeivel… Tovább »

„A változás kapui bennünk vannak, és csak belülről nyithatók.” Marilyn Fergusson     Egy biciklitúrán véletlenül úgy alakult, hogy a harmadik kerület felé tekertünk a Duna felett átívelő Újpesti vasúti hídon. Jól ismert útvonal ez számomra. A legjobb barátommal tekertünk ezen a szakaszon, ironikus módon azzal a személlyel, aki nem csak a bringával, de az… Tovább »

“I hear that you define violence as only phisical. And for me every act of board bullying is an act of violence. It is violating the integrity of an other human being whether its their phisical integrity or their emotional or spiritual integrity its not different for me. ” /Miki Kashtan/ „Úgy hallom, az erőszakot… Tovább »

Három hete jöttem el végül Tőle, aki vonzott és taszított egyszerre. Egy ember, akit nagyon szerettem, egyszer azt mondta, hogy az a személy fog tönkretenni engem, akire ez az írás több ponton is utal. Végeredményben igaza lett. Általa tudott meghalni az az énem, akire már nem volt szükségem. Az az állványzat, minek semmi funkciója nem… Tovább »

“Az átalakuló bábállapot a biológia egyik legnagyobb titkai közé tartozik. Senki nem tudja pontosan, hogy a hernyó hogyan alakítja át az alakját ilyen radikális módon. De ennyit tudunk: a hernyó testében vannak bizonyos sejtcsoportok, melyeket képzeletrügynek hívunk. A képzeletrügyek tartalmazzák a lepke növekedésének tervrajzát. A hernyó immunrendszere ezekről a képzeletrügyekről azt hiszi, hogy idegenek és… Tovább »

A szép leány és a szörny típusú mesék nagy kedvenceim voltak gyerekkoromban, a Walt Disney-s Szépség és a Szörnyetegéért pedig még középiskolában is rajongtam. A látszat, a felszín mögé tekintésre tanít: nem minden rút test rejt ocsmány lelket, sőt.Az Oscar-díj történetének első animációs „legjobb film” jelöltje. Mégis arról mesélek most, miként lett minta számomra az… Tovább »

„A legjobb kiút mindig az, amelyet végigjársz.” /Robert Frost/ Ezredszer, sőt, százezredszer belecsúszva a kétségbeesés, tehetetlenség, fásultság mocsarába, lám kiverekedtem magam újra. Mintha egy hajszálnyit könnyebb lenne, mert tudom mi fog történni, és azt is megéltem már, hogy hogyan tarthatom fel a kapcsolódást közben magammal. Persze nem mindig sikerül. Tudom, hogy keresztezik még az utam… Tovább »

Szeretem a buszon, metrón az embereket nézni. Ruhákat, cipőket, arcokat, esetenként egy-egy jelenetet porszem életükből. Néha sok csodát, máskor unalmas dolgokat képzelek a felszín mögé. Azt hiszem, ez leginkább attól függ, én magam hogyan szemlélem épp a Nagybetűst. Lélegzetelállítóan szép nők kápráztatják a szememet. Összezsugorodom a fényüktől. Vajon minden nap ilyenek? És ha nem, mit… Tovább »

Képzeljük el a biztonságot, az intimitást és a melegséget, ami eltölt minket egy meleg faházban, miközben kint zuhog az eső. Ezt a cikket épp egy emeleti ágyon fekve írom meleg takaró alatt, az ötös számú tanári házikó nyugalmából. Felidézvén ezt a két napot egy valódi erdei iskolában, nem csak sok gyereknek, de nekem is ez… Tovább »

Egyre igazabbnak érzem az egyik kedves tanáromtól hallott bölcsességet, miszerint „nem mi uralkodunk a tárgyakon, hanem azok uralkodnak felettünk.” Legtöbbünknek ismerős kép az okostelefonokra meredő szemek a metron, az utcán, de a hitvesi ágyakban, vendégségben, sőt, még a vécédeszkán ülve is. A kapkodó, útközben reggeliző, kávézó, híreket olvasó emberek tömegei. A bevásárlás mint heti rituálé…. Tovább »