1.0Abibloghttps://abiblog.cafeblog.huAbigailhttps://abiblog.cafeblog.hu/author/abigail/<p>„A legjobb kiút mindig az, amelyet végigjársz.” /Robert Frost/</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-137" src="https://abiblog.cafeblog.hu/files/2017/10/21691173_1811895192173668_192634295_n-169x300.jpg" alt="" width="169" height="300" /></p> <p>Ezredszer, sőt, százezredszer belecsúszva a kétségbeesés, tehetetlenség, fásultság mocsarába, lám kiverekedtem magam újra. Mintha egy hajszálnyit könnyebb lenne, mert tudom mi fog történni, és azt is megéltem már, hogy hogyan tarthatom fel a kapcsolódást közben magammal. Persze nem mindig sikerül.</p> <p>Tudom, hogy keresztezik még az utam hasonlók, és lesz, amelyikbe belecsúszok. Olyan ismerős és meleg érzés az egykor volt nyomor szorítása.</p> <p>Amikor minden irányból körülölel, és bár nem látok kiutat sehová, de elzárja a világ közönyét is… és a melegség, a nyomás, a jelenlét biztonságát adja, és oldja a magányt, még ha súlyos áron is.</p> <p>Az én életem történetében a megszokás sóliszt bálványaival  legnehezebb mit kezdenem.</p> <p>Valaki egyre többször bukkan fel bennem vigaszként és támaszként, még ha a pánik csótánya közeleg is.</p> <p>Ő, a szemlélő nyugalomban figyel, elfogadva az eljövendőt, bármi legyen is az, és amikor ő bennem elérhető, még egyedül sincs magány. Sőt, olyankor van igazán létezés. Meditáció után, közben gyakran felbukkan.</p> <p>Olyankor érzem a mocsár szagát, és felháborodás, feszültség, és düh éled bennem, mert olyankor látom, hogy a szabadságom, az önelfogadásom, a szeretet mind ott van karnyújtásnyira tőlem, csak még nem sikerült olyat kérni magamtól, amire igent tudok mondani.</p> <p>Egy olyan stratégiát szeretnék találni, ami a megszokás biztonságát adja, a mocsár stabilitásával fog körbe, és mégis szabadságot, döntést, integritást is.</p> <p>Meditálok, belemegyek, beleveszek az érzésbe. Utólag is felidézem, elemezgetem, rezgetem.</p> <p>És egyre jobban ismerem a történetét, az idegi kapcsolataim labirintusát, melyek ugyanarra az útra terelnek újra, újra, újra, örökkévalóságnak tűnő ideje már. Családállítások, szomatodrámák, érzések és szükségletek, önvizsgálat, gondolat-megkérdőjelezés, energiamunka... mind ugyanazt a színt és mintát festik fel elmém vásznára. </p> <p>Talán nem is az a kiút, amit annak hittem? Talán okkal vagyok még itt. Ha végiggondolom, a mocsárban hallottam meg először a saját hangomat. Itt mondtam először nemet a követelőző hangoknak, és itt éltem meg ordibáló dühös önmagam megértését is. Talán mégiscsak ez a legjobb kiút. Nekem.</p> <p>Van, hogy hálás, könnyed, és boldog vagyok, mert rálátást kapok, megértést, és önelfogadást. A körök pedig ismétlődnek, amíg meg nem találom a középpontot. Hálás vagyok, hogy szóba álltam önmagammal, és folytatván az utat, próbálom felvenni, sőt, stabilizálni vele a a kapcsolatot. A Őrzőmet, a Felső Énemet, Atmant, az Önvalót, a Forrást. Elfogadást, megbecsülést, gyógyulást, öngondoskodást.</p> <p>És fejest ugrok megint befelé, önmagamba, mélyen a fájdalomba.</p> <p>Ez a régi gondolkodós vers jutott eszembe. Egy olyan időből, amikor még főleg intellektuális úton próbáltam magam megszerelni, és megszeretni.</p> <p> </p> <p>Faláb</p> <p> </p> <p>Tiszta arcod</p> <p>Nem mutat mást</p> <p>Mint mosolyt és hálát</p> <p>Üres szavakért</p> <p>Hiába sírsz kecses vállaikra</p> <p>Ciánt fecskendnek álmaidba</p> <p>S tükörképed</p> <p>Évek színezte ránc-betűit</p> <p>Egyetlen olvasóként</p> <p>Számbavéve:</p> <p>A tanulság</p> <p>Hogy hazugság</p> <p>Mit könyvekbe írnak</p> <p>És minden ölelés</p> <p>Puszta menekülés</p> <p>Ferde a minta?</p> <p>Rövid a fonál?</p> <p>Inkább Te szakadj</p> <p>Mint a minta</p> <p>Ismételd csak végtelen körökben</p> <p>Önnön regényed monológjait</p> <p> </p> <p> </p> <p>Csak dobd el</p> <p>Miért szenvedtél</p> <p>Feledd,  amit elhittél</p> <p>Folytasd, amit elrontottál</p> <p>Csináld, ha beledöglesz</p> <p>Ha nem is marad más</p> <p>Csak kényszerű folytatás</p> <p> </p> <p>Lelked téglái közt</p> <p>Csak Te látsz át</p> <p>Hol egy dacos gyermek áll</p> <p>A vágyak kiégett udvarán</p> <p>Csak egy villanás</p> <p>Az átalakulás</p> <p>És előtted állsz</p> <p>Falábon vársz</p> <p>Rég elunta már</p> <p>Keresni a mintát</p> <p>Ráncos arcod rajtad nevet</p> <p>Mert lelked csak testként</p> <p>Tested falábként botlik a valóságba</p> <p>Hatalmat hordozni hitvány pótlék</p> <p>Szálkái a világ testében</p> <p>És kettétörnéd rajtuk anyagát</p> <p>Hadd repedjen a szépség közönye</p> <p>Sikoltson feléd némaságuk</p> <p> </p> <p>De megint villanás</p> <p>Kényszerű alakulás</p> <p>Maszkod felveszed</p> <p>Az órákat</p> <p>Egyenként tervezed</p> <p> </p> <p>Csak Te kapkodsz levegőért?</p> <p>Vagy más is az övét szövi</p> <p>És ugyanezt kérdi</p> <p>Rokon mintája felett?</p> <p>Más fonalát nézni egyre</p> <p>Újat kezdeni ha lehetne…</p> <p>A két álom csak kettő marad</p> <p>Két iker-magány fakad</p> <p>És négyfelé szakad</p> <p> </p> <p> </p>rich